Szia!
Nagy Szilvi vagyok.
Útkeresők lámpaláz trénere, coacha, masszőre.
Nem mindenki kísérője. Mert hát ízlések, kémia, kompatibilitás.
Azoknak a kísérője vagyok, akik:
- elérkeztek egy olyan pontra, ahol már fenntarthatatlan az eddigi életstílus: stratégiák, kapcsolatok, működésmódok. Akik zuhannak, esnek szét, már nem találnak fogást a megszokott kapaszkodókban.
- kívülállónak érzik magukat. Akiknek nehezen megy az „emberkedés”. Az illeszkedés. A beleszeretés az életbe.
- bőre viszket az álarcok alatt, de nem érik el, hogy megvakarják. Akik már nem a viszketést akarják csillapítani, hanem a maszkot levenni.
- veszteségekkel teli időszakon mennek át. Gyászolnak valakit. Aki talán még él. Vagy sosem volt. Saját magukat. Be nem teljesült álmaikat.
- fénye, önbecsülése, önfelvállalása léket kapott. Elsüllyedt. Sosem volt.
- folyton leblokkolnak. Még az agyalást is túlagyalják. Mindent kontrollálni igyekeznek, hogy valami minimális biztonsághoz, nyugalomhoz hozzájussanak.
- szégyellik az érzelmi instabilitásukat. A „nem vagyok elég” és a „túl sok vagyok” belső bokszmeccsében földre kerültek.
- vágynak a kályhameleget adó kapcsolatokra, magányosak, de nem lelik a kijáratot az elefántcsonttoronyból. Keszekuszák a kapcsolati mintáik. Elakadt a szeretet áramlás. Nehéz mély testi, lelki intimitásba megérkezni.
- roskadásig pakolták a zsákjukat önismerettel, információval, módszerekkel, analizálással, logikával vagy spiritualitással, tudatossággal. És elértek oda, hogy beismerik: alig lett jobb, viszont az egésztől iszonyúan zúg a fejük és forog a gyomruk.
- már nemcsak beszélni szeretnének róla, hanem bevállalják a tevést és a megélést.
Ezeket a bátor embereket kísérni ebben az egyszerre nehéz és átalakulást hozó folyamatban számomra a legmélyebb flow, főhajtás, megtiszteltetés. Ha van olyan, hogy bárminek értelme, akkor ez az. Ezért felkelni: egy mély IGEN! Már kilencedik éve és egyre inkább!
Mert ha van valami, ami érdekel, az az, hogy mihez kezdesz azzal, amikor minden elveszett, szétesett, porrá lett. Amikor szétesik a felépített énképed, életed és valami benned mégsem a menekülést és az önsorsrontást választja, hanem maradék erejével is éhezi, szomjazza az IGAZISÁGOT. A maszkok, elvárások, hazugságok mögötti belső erőt. Amikor valami benned ebből a belső erőből akar tovább indulni. Nem tudja még hogyan, azt sem, hogy merre, de ide szól a jegye. Mivel már nincs vesztenivalója, hát igent mond.
Az elveszettségben megtalálni a Fényedet. Engem ez érdekel. Érdekelnek még más dolgok is az életben, de a Fényed a kattanásom. Ez van.
Ha kiállnál, de a feszültség meggátol: a lámpaláz trénered vagyok.
Ha lebontanád, újraépítenéd, végre megélnéd és valódivá válnál: a coachod vagyok.
Ha a testeddel való kapcsolatod döcög: a masszőröd vagyok.
Ha már muszáj valahogy néven nevezni. Amúgy a kísérőd vagyok. Hogy megmaradjon a lendületed, felvállald az erőd, az utad és visszatérhess Önmagadhoz.
A Te utadon megyünk. Én a jelenlétet adom, a tiszta szándékom, a megtartott teret, ahol biztonsággal elindulhatsz befelé. Meg a kihívást és kulcsokat. Hogy a tested, az idegrendszered, az elméd és a lelked is tágulni tudjon, elbírja, átírja, lehetővé tegye a magasabb életminőséget. Ahol kísérletezhetsz, átírhatod és megérezheted, hogy az önmagadért vállalt felelősség és tevés belépés a kiteljesedés végtelen játszóterére.
Ha erre mozdulna a szíved, várlak szeretettel,
Szilvi
