PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ
„ÉRTSD MEG, NEKEM NINCS ELÉG!” Megértem. De így soha nem is lesz. Mert nem lehet. Mert te a „nincs” gyújtópontjából teremted a tapasztalásaid. Nincsből viszont csak még több nincset lehet létre hozni.
„ÉRTSD MEG, NEKEM NINCS ELÉG!” Megértem. De így soha nem is lesz. Mert nem lehet. Mert te a „nincs” gyújtópontjából teremted a tapasztalásaid. Nincsből viszont csak még több nincset lehet létre hozni.
Milyen az élet, ha szabotáló meggyőződéseink alakítják?
Amikor valami vagy valaki felé nem köteleződöm el, amikor nem állok bele és csak lebegtetem az egészet: a talán energiájába mártogatok.
Te, saját életed főszereplőjeként mire figyelsz? Hova áramoltatod az erődet?
“Azt hiszem, nem vagyok képes végigcsinálni, amit kitaláltam magamnak. Szeretném elengedni ezt az egészet és feladni. Annyira nehéz!”
Felnőtt és nem értette, miért boldogul olyan nehezen, noha eszes, szívós volt és tele tervekkel. De sosem érezte, hogy halad, hogy sikerülnek a dolgai, hogy él.
Saját magamra és életemre rálátásom: részrehajló. Tisztán nem látó. Kitakart a kilátási tér és irány: holttérben tartózkodunk.
A stresszhelyzeteket általában meg sem éljük. Csak elszenvedjük. A negatív ingerek csupán végigzúdulnak rajtunk, azonnal kicsapódnak, és a feldolgozás soha meg sem történik.
Emberlétünk egyik bizarr sajátossága: ezerszer jobban féljük a változás nyomán formálódó jövőt, mint azt, hogy mihez vezet a változás hiánya. Pedig utóbbit pontosan tudjuk és fájjuk nap mint nap.
1. HONNAN JÖTTEM?
2. HOL TARTOK MOST?
3. MERRE HALADOK?
Attól még, hogy valamelyik területtel nem foglalkozom, az velem marad, épp csak
e l r e n d e z e t l e n ü l.