Reggeli csend van, már ha nem számítom ide azt a több száz madarat, akik épp teleüvöltik a környéket. Ülök a kertben a kávémmal. Süt a nap, a fejemen kívül tartózkodom. Hirtelen füstszagot érzek. Mint mikor elég egy vezeték. Bent, az orrom mélyén érzem. A belső füstjelzőm villog. Kiélesedik a látásom, körbepillantok, tudom, hogy valami van, de még nem történt meg. Ülök, várok. Akkor észreveszem a másik kerti széken a napozó darazsat. Ó, hát ő az! Tőle nem tartok. – gondolom és széthullik a figyelmem. Azzal a lendülettel ellazultan hátradőlök, egyenesen bele egy másik napozó darázsba. Hihetetlen éles fájdalom hasít belém és érzem, ahogy szétrobban a karomban a méreg…
Másnap.
Reggeli csend, a madarak megint ordítoznak, pontosan ugyanott és ugyanúgy ülök a kertben a kávémmal, süt a nap. A fejemen kívül tartózkodom. Becsukom a szemem, hallgatom az ezerféle madárhangot, a repülőgép távoli zúgását, a neszeket a kertben. Belefolyok a hangtengerbe. Hirtelen kíváncsiság hullámzik át rajtam és a bizonyosság, hogy történni fog valami. A következő pillanatban valaki landol a fejtetőmön. Érzem a pici lábakat, ahogy a hajszálaim közt megkapaszkodnak. Aztán a felismerés: a fejemre ült egy kismadár. Maradok csukott szemmel, mozdulatlanul. Együtt ülünk egy darabig, mielőtt tovább száll. Mikor később kinézek a kertbe, ott ül a kerti szék támláján. Pont ott, ahol tegnap a darázs.
Ha a fejeden kívül tartózkodsz, akkor is történik veled az élet.
Pontosabban: akkor történik veled az É l e t.
Épp csak nem tapad rá a szokásos „jó” vagy „rossz” címke.
Minden jelentés nélkülien válik jelentőségtelivé, anélkül hogy valóban lényeges lenne.
Nincs konklúzió, lecke, üzenet.
Nem kell semmit érteni, értelmezni.
Csak jelen(ni).
——————————-
Ha túl sokat agyalsz, analizálsz, de keveset érzel és abból is főleg a nehézkeset, ha úgy érzed, nem élsz igazán, foglalj időpontot üzenetben egy kötetlen, díjmentes beszélgetésre személyesen vagy online.
