A legtöbb ember alapélménye, kimondatlan fájdalma.
Megvan még a jelenet a Mátrixból, amikor a zárórészben Neo és Trinity gépe pár másodpercre áttöri a viharfelhőket és életükben először feltárul előttük a szikrázó égbolt? Trinity egy pillanatra elfeledkezik arról, hogy épp az életben maradásért küzdenek, és megigézve nézi a fényt. Aztán a következő másodpercben alázuhannak újra…
Amikor boldognak érezzük magunkat, általában felfokozott örömállapotot élünk meg. Aztán ez kipörög, visszaáll az idegrendszer és a hétköznapok, és átjár a sokszor őrjítő csalódottság: Hova lett, miért nem tudom most is azt élni, amit két hete szombaton? Miért nem élhetek úgy mindennap, mint akkor?
A felfokozott öröm, az intenzív boldogság:
módosult
tudatállapot.
Eltér a hétköznapi állapotainktól, agyműködésünktől és ezt irtó fontos tudatosítani magunkban.
MIKOR KERÜLÜNK MÓDOSULT TUDATÁLLAPOTBA?
Haladjunk a legerősebb intenzitásútól a legcsendesebbig:
- Erőteljes (és sokszor bódult vagy extatikus) módosult létpillanataid: amikor álmodsz, amikor elájulsz, a szülés, a (jó) szex, amikor intenzív spirituális megtapasztalásod van, amikor beszippant egy koncert és a tömeg ereje, részegség, drog. Ki hol, miben keresi az extázist.
2. Aztán amikor elfeledkezel önmagadról, mert a másik létezése tölti ki a bensődet: amikor fülig szerelmes vagy. Amikor a másik tekintetében elmerülve eltűnik az „én”, feloldódnak az énhatáraid és a „mi” egységélményében találod magad.
3. Amikor hosszú évek után hirtelen leesik egy rakás hó és önfeledt örömmel veted bele magad a hócsatába. Azaz újraélsz egyfajta gyermeki önfeledtséget, játékosságot. Akkor is ez a felszabadultság jár át, ha a testeddel alkotsz: amikor táncolsz, mozogsz, festesz, énekelsz, stb.
4. És a csendesebb boldogság állapotok: egy gyönyörű napfelkelte, vagy virágzó fa látványa. Amikor a gyermeked megteszi az első lépéseit. Amikor van tíz perced, hogy csendben megidd a kávédat. Amikor összeszereled és működik.
Ezek mind-mind olyan létpillanatok, amelyek intenzitásuk miatt kiemelkednek a megszokott életünk normál állapotaiból. Amikor vasárnap este megállapítod, hogy nem vagy boldog, tulajdonképpen igazad van. Csak épp nem biztos, hogy jól közelíted meg a boldogság természetét.
Érdemes ilyenkor megkérdezni magadtól:
- Mi az én személyes definícióm a boldogságra?
- Ez alapján, mi hiányzik itt és most? Egy felfokozott tudatállapotot szeretnék (újra)élni vagy inkább egy elégedett, derűs életformában létezni? A kettő ugyanis teljesen más döntéseket és lépéseket kíván.
Csodálatos dolog átélni a boldogság intenzív pillanatait.
- De életszerű-e vajon, ha elkezdem hajszolni a felfokozott örömérzettel járó megéléseket?
- Meddig bírja az idegrendszerem megtartani ezeket az állapotokat?
- Képes-e állandósítani ezeket egyáltalán? (dehogy)
- Elvárhatom-e magamtól, hogy boldog legyek két meeting közt, amikor az természetéből adódóan egy teljesen más életpillanat és tudatállapot az agyban?
És a leglényegesebb kérdés:
Rendelkezem-e egyáltalán
stabil
érzelmi
önszabályozó
rendszerrel,
amely abban segít, hogy a helyén tudjam kezelni mindenféle szükségletemet, megélésemet és tudatállapotomat.
A boldogságnak sok útja van. Választásomtól és tudatosságomtól függően fogom megélni, hogy
menet közben ELÉGek,
vagy lépésről lépésre megszületik bennem az ELÉGedettség…
