Elménk egyetlen másodperc alatt 11 millió különálló információt képes feldolgozni. Egy felfoghatatlan kapacitású gépezet, mely legnagyobb részt azt kutatja, elemzi, hogy nem vagyunk-e veszélyben, biztonságos-e az, amit érzékelünk, átélünk éppen.
Ebből a 11 000 000 infó / mp-ből mindössze 40-50 adat kerül be a tudatos gondolkodásunkba. (Piros a lámpa előttem / A rádióban bemondták, hogy két utcányira tőlem baleset történt, áll a forgalom / Valaki be akar sorolni elém). A többi – épp nem fontos adat -, megy a mélyebb szintekre: az elme úgy dolgozza fel ezeket, hogy nekünk ne kelljen róla tudatosan gondolkodni, dönteni. Véd minket a megőrüléstől.
Még így is marad 40-50 infó / másodperc, ami eléri a gondolataink szintjét és mire ágyba kerülünk nagyjából 2-4 millió adat vonult át az agyunkon, amiből egy nagy adag még mindig ott fortyog akkor is, amikor már inkább aludni szeretnénk.
Valószínűleg érzed, hogy ez még így megszűrve is óriási terhelés.
A 16. századig egy embert egész élete alatt ért annyi hatás, inger, mint amennyi téged egyetlen nap alatt. Mátyás királyt nap végére valószínűleg minimum idegösszeomlással vinné el a mentő, ha hirtelen átélné azt, amit te egy átlagos hétfőn.
Pörgünk, mert mindenki pörög.
Ismertem valakit, aki két éven át felfoghatatlan mértékű stresszt és létbizonytalanságot élt meg, ami fölött eleinte egyetlen parányi kontroll pontot tudott csak találni. Úgy óvta meg magát az összeomlástól, hogy minden hajnalban fölkelt, leült a kanapéra és egy órán át mereven bámult egyetlen pontot a falon. Nem agyalt, nem tervezgetett, csak nézte mozdulatlanul azt az egy pontot, mert másra nem volt ereje. Ez viszont egy kicsi, de biztos kapaszkodója és lassítója lett, mindaddig, amíg lépésről lépésre vissza nem szerezte az irányítást az élete fölött.
Az élet nem attól lesz élhetőbb, hogy kevesebb lesz a feladatunk, mert – legyünk reálisak -, nem biztos, hogy ezt el tudjuk érni.
Attól lesz élhetőbb, hogy elkezdünk másképp állni hozzá. Ehhez szükségünk lesz rá, hogy átvizsgáljunk és átértékeljünk. Napi rutint, szokásokat, határhúzási képességeinket, kapcsolatainkat, mentális és fizikai állapotunkat.
Mind láttunk már kisgyereket, aki nemrég tanult meg járni, s miközben felfedezi a világot, egyre hosszabb ideig egyre távolabbra merészkedik anyjától. Eljutottunk oda, hogy nekünk is hasonló halált megvető bátorságra és gyakorlásra lesz szükségünk, ha el akarunk távolodni biztonságérzetünk legfőbb kapaszkodójától…
a mobiltelefonunktól.
Márpedig erre érdemes gyúrni, mert az agyat tudatosan pihentetni kell, ha azt szeretnénk, hogy belső rendszerünk egész életünkben bírja a terhelést.
Kortyolgasd el lassan az alábbi gondolatot:
Amikor
az elméd
pihen,
a világ is
pihen…
(Haemin Sunim)
Lehet, hogy elsőre még nem megy önerőből az átvizsgálás, átértékelés, hiszen sokszor nehéz túllátni saját világunkon, nehézségeinken és megpillantani új szempontokat, irányokat.
Van, hogy új eszközökre, (ön)ismeretre, tudásra szükséges szert tenni, amin keresztül megindulhat az átalakulás.
Ha szükséged van egy elfogadó és inspiráló térre, ahol kiadhatod magadból, ha jól jön az együttgondolkodás, az első lépések begyakorlása, akkor szeretettel várlak egy másfél órás feltérképező konzultációra, beszélgetésre. Üzenetben tudsz jelentkezni.
