A magát megismerni vágyó ember előbb-utóbb kipróbálja a meditációt. Sokan aztán frusztráltan el is engedik: „Ez nem nekem való”. Ha te is elbizonytalanodtál már, akkor itt és most jó helyen vagy: a héten körbejárjuk a témát.
Ki tudok-e lépni megszokott belső spirálomból, vagy többnyire még mindig csak a falaimon belül csapódom ide-oda, és falaimba ütközve, onnan visszapattanva szerzem csupán tapasztalataimat önmagamról és kapcsolódásaimról?
A szabadság ott kezdődik, hogy fellázadsz a megszokhatatlan, de mégis megszokott állapotod ellen. Amikor megjelenik benned az igény, hogy ne az ingerek rángassanak át egyik napból a másikba, mint egy magatehetetlen bábot.
Micsoda bátorság és életvágy kell ahhoz, hogy felvállaljuk azt az egyet a (két)(száz)(negyven)kettőből és azt mondjuk: az elkövetkező időszakban ezen egy köré fogom rendezni magamat, a szándékaimat, az energiáimat, a tetteimet.
Mit tesz veled és a téged hallgatókkal, ha sokat beszélsz?
Odaláncoljuk magunkat ahhoz a tévképzethez, hogy nem történik itt az égvilágon semmise.
Ha következetesen leírod, annak lesz egy olyan mellékhatása, hogy idővel képes leszel alakítani a hétköznapok agyonstrapáltságán.
… annál több lesz belőlük…
Van, hogy az ember egy egész életen át nem veszi észre, hogy folyamatos gyászban telnek a napjai. Ráadásul nem is azt siratja, amit, akit elveszített.
Van, hogy az út nem változik, de a forma igen. A forma: a Szabad-ON. Egy szabad kör szabad térben. Ha átmennél a mélyvizes medencébe…