„Napjaim ilyenformák.
Ha elmondom egynek a történetét, mindegyikről szóltam.”
(Lénárd Sándor)
Kész vagyunk! – tette le lassú mozdulattal az ollót.
Levette róla a nagy kék köpenyt, lerázta a fehér hajtincseket. Egy puha kefével lesöpörte a nyakára tapadt hajszálakat. Kis tükröt vett elő, hogy megmutassa a végeredményt.
Amaz belenézett, óvatosan, remegő ujjaival megtapogatta új frizuráját és elmosolyodott.
Körülbelül 90 lehetett.
A fodrásza úgy 70.
Barátnők. Összenevettek.
Május volt, vasárnap reggel. Még nem volt 8 óra.
Az ébredező Margitszigeten ültek egy padon a fák közt, a világ legszebb, leghívogatóbb fodrász szalonjában. Felettük madarak énekeltek, hársfa illata terítette be a levegőt. Egyikük termoszt vett elő, teát töltött.
Csendben haladtam el mellettük, lépdeltem tovább, befelé a fák közé.
Néhány lépéssel később, egy platánfa tövében törékeny, apró nő alakja rajzolódott ki. Jobb karját mozdulatlanul felfelé tartotta a levegőben. Egészen apró vizes tálkát fogott a kezében, kézfején cinkék ültek, a tálka fölé hajoltak. Ahogy egyikük végzett, felröppent valamelyik közeli faágra és már érkezett is a következő.
Őket hívom a szinte Észrevétlen Létezőknek.
A csendben varázslóknak.
Akik puszta létezésükkel, apró tetteikkel törik fel a szívedet.
Észre sem veszed, és már szivárog beléd a fény.
Akik nem az öklüket rázzák a levegőben, hogy meggyőzzenek, inkább élik a legértékesebbet: a Pillanatot.
S éppen ezáltal nem engedik, hogy beleragadj sápadt életed betonfalai közé.
Ha képes vagy kikukkantani az elméd folyamatos zaklatottságából, megláthatod, megérezheted a jelenlétüket.
Ők azok, akik csendben törődnek.
Akik kapcsolódnak.
Akiknek fény van a szemében.
Akiknek a létezésétől többé válhatsz és végre talán kevesebbé is.
Ha sétálsz ma egyet, talán megláthatod valamelyiküket.
————-
Ha hiányzik az életöröm, egy teljesebb élet, szeretettel várlak egy díjmentes, kötetlen beszélgetésre. Itt tudsz bejelentkezni: https://nagyszilvi.com/kapcsolat/
