CSENDBEN VARÁZSLÓK
Akik nem az öklüket rázzák a levegőben, hogy meggyőzzenek, inkább élik a legértékesebbet: a Pillanatot. S éppen ezáltal nem engedik, hogy beleragadj sápadt életed betonfalai közé.
Akik nem az öklüket rázzák a levegőben, hogy meggyőzzenek, inkább élik a legértékesebbet: a Pillanatot. S éppen ezáltal nem engedik, hogy beleragadj sápadt életed betonfalai közé.
Ervin megmutatja, hogyan tartsuk távol magunktól embertársainkat proaktívan.
„Halljátok, múltkor voltam egy koncerten, és mellettem egy nő végigvideózta az ö.s.s.z.e.s. számot? Mondom, ez most komoly???…”
Figyelj, az a helyzet, hogy teljesen kikészít, hogy nem igazán vannak válaszaim a kérdéseidre. Megszoktam, hogy én figyelek másokra. Te itt most rám figyelsz, és ez egyelőre arra elég, hogy rájöjjek, én viszont nem tudok magamra. Azt sem tudom, mire kéne figyelnem magamon belül.
Te képes vagy úgy hallgatni a másikat, hogy kikapcsolod a belső tolmácsot?
Mondd, mi az, ami azért tudott veled megtörténni, amit azért élhettél át, mert nem rántottad elő a szokásos hipotézisedet, kritikádat?
Amikor engedted, hogy megérintődj, bemozdulj?
Megéri bátran végiggondolni, életünk ezen pontján hol tartunk, milyen helyzetekben élünk gyermeki állapotot, s mit tehetnénk, hogy eloldódjunk azoktól a korlátozó viselkedésformáktól, melyek akadályozzák a belső egyensúlyt és a harmonikus, örömteli kapcsolódást másokkal.
A belső (félre)fordító…
“… Nem érdekel, megmondom neki!”
Állok a spájzban nagyanyámmal, aki épp egy nagy kanál lekvár közepébe nyomja a tablettát…