13 lehettem. A tanárunk azt a feladatot adta, hogy írjunk vicces társkereső hirdetést magunkról. Elsőre megörültem, mert minden iskolai feladatot imádtam, ami arról szólt, hogy írni kell valamit. Aztán rájöttem, fogalmam sincs, mit írhatnék én 13 évesen magamról egy társkeresőbe. De szabálykövető gyerek voltam és eszembe jutott a Nők Lapja, aminek minden betűjét, így a társkereső rovatát is mindig rongyosra olvastam. Emlékezetből írtam hát pár mondatot, amiről úgy láttam, azt „úgy kell”, a nők gyakran írják magukról. Mindössze az első mondat első 3 szavára emlékszem az egész fogalmazásomból, amit hangosan fel kellett olvasnom.
„Csinosnak mondott nő…” – mondtam bizonytalanul. Ebben a pillanatban az egyik fiú hátrafordult, szemében, hangjában a megvetés és a csodálkozás keveréke: „Teeee?! Te csinos?!” Hangosan felröhögött és utálkozva elfordult. A szégyen és a megsemmisülés söpört végig rajtam, belefagytam a pillanatba.
Ugyanez a fiú két évvel később egy pincebulin a sötétben gyakorlatilag a gyomromig tolta le a nyelvét. Így kaptam az első csókot, bár nem kértem.
Sok ilyen elcseszett tapasztalástól, hozott mintáktól, traumáktól, a nők többsége atombiztos pajzsot növeszt magának és beköltözik a fejébe. Ha a testem által kiszolgáltatottá váltam, az agyamat már majd én fogom irányítani. Hát én is így tettem. Nem tudatos döntés volt ez, inkább automatikus védekező reakció a megélések hatására.
Le lehet így élni egy életet. Védekezve, támadva, bezáródva. A múltat és a férfiakat okolva. Én nem akartam, mert láttam, hogy mit tesz a testemmel, a szívemmel, az elmémmel a düh, a fájdalom, a félelem. Lekapcsol magamról is, a férfiról is. Idővel azt is láttam, hogy ez a fiú se jódolgában volt olyan, amilyen. Sok mindent kellett tudatosítani, átírni, kipucolni, megfájni, szélnek ereszteni. A régi reflexek ráadásul makacs jószágok, nem máról holnapra oldódnak ki.
Nekem ebben a folyamatban a testemhez sikerült legutoljára kapcsolódni. Elmondhatatlan az ellenállás, ami bennem volt vele kapcsolatban. Egy szégyentől, félelemtől lebénult testet és szívet felébreszteni, kilazítani, áramlóvá tenni nem egy hétvége alatt van meg.
Menet közben vége lett a házasságomnak és a válás, a gyász, a feldolgozás ideje alatt annyira mélyen voltam, hogy már tényleg nem volt hova menekülni, mibe kapaszkodni. Eleinte úgy segítettem magamon, hogy gyakorlatilag egész nap semmi mást nem csináltam, csak légzőgyakorlatokat. Mert éreztem, hogy ez tart meg, ez mos át. A levegő ereje. Volt, hogy reggel 7-től este 9-ig csak ezt csináltam. Heteken át. Nem volt vesztenivalóm, mert abban az életszakaszban tényleg szinte minden elveszett. Csak levegőm volt, hát abba kapaszkodtam.
Aztán egy este jött a késztetés. A fülembe dugtam a fülest, bekapcsoltam a zenét és elkezdtem táncolni. Engedtem, hogy úgy mozduljon a testem, ahogy akar. Kiderült, hogy ettől gyógyulni tudok. Kiderült, hogy kapcsolódni tudok a lágyságomhoz. Kiderült, hogy tudok áramlásban létezni. Hónapokon át ez volt az egyetlen dolog, amire képes voltam. Esténként táncolni a sötétben. Lélegeztem és engedtem a testem úgy mozdulni, ahogy ő szeretne. Ebben a legsötétebb évben született meg a saját belső biztonságom, a középpontom, a kapcsolatfelvétel a testemmel.
A pajzsomat leengedni nem ment egy nap alatt. Elengedni a mindenféle illúzióimat, párkapcsolati játszmáimat, drámáimat, félelmeimet, bizalmatlanságomat sem. Jöttek kibillentő helyzetek, ahol össze kellett szednem minden bátorságomat, tudatosságomat, hogy ne a régi reakcióimmal legyek jelen, hogy ne meneküljek, hogy ne úgy döntsek, mint korábban. Egyre több csodálatos Férfi és Nő érkezett, aki ebben támogatott, emelt, bizalomra tanított.
Jól esik türelmet, szeretetet megélni magam felé. Jól esik ebben teljesedni.
A „majd én egyedül megoldom”, az elszigetelődés is a pajzs része. Azt tapasztalom, hogy ha a nők mernek egymáshoz kapcsolódni és együtt oldódni, minden megsokszorozódik: aki magát emeli, a másikat is megemeli és őt is megemelik a többiek.
Ha hiányzik a felszabadultság, az öröm, a könnyedség, a kapcsolat a testeddel, a nővel, aki te vagy, akkor, gyere, hozd a pajzsod és mindent, ami mögötte van és lazítsuk ki együtt az “Otthon vagyok a testemben” foglalkozáson.
Részleteket az AKTUÁLIS menüpontban találsz.
Szilvi
