Kitárom a terasz ajtaját, beront rajta a tomboló szél és macskaúr akkorát ugrik, hogy a konyhában ér földet. A tekintetével egyértelműen tudomásomra hozza: nem tudok olyan érvet felhozni, amivel ma meggyőzhetném, hogy kimenjen a megfagyott világba.
„Azt választom neked, amit magadnak választasz.”
És macskaúr a szoba melegét választja, hát legyen. Meg hát kérhetem-e, hogy menjen ki, ha én sem megyek ki a hófúvásba? Úgyhogy veszem a kabátom és útra kelek.
A hegyi utcákban alig van eltolva a hó, itt-ott jeges. Süvít a szél, arcomba fújja a havat a fákról. Bónuszként tegnapról sajgó izomlázam is van. Remek, akkor ma ebben gyalogolok. Végre megint van zord tél.
„Azt választom neked, amit magadnak választasz.” – ez a mondat visszhangzik bennem újra meg újra, ahogy az utcákat járom.
Gyönyörűséges szívmondat. Olyan, mint a frissen hullott hó: tiszta, puha tér.
A legmélyebb szeretet gyakorlat.
Mit választasz magadnak? Bármi is az, legyen úgy.
Ha az életörömöt választod magadnak, én is azt választom neked.
Ha úgy döntesz, hogy a világ egy pokoli hely és az elszigeteltséget és búskomorságot választod, csak kívánhatom csendben, hogy egyszer majd mást is választani tudj. Hogy tehetném, hogy az életörömöt és a bátor kapcsolódást választom neked és tollak felé? Csak rád erőltetnék valamit, ami nem benned született szándék. Azt választom, hogy meghagylak a választásodban, mert szeretlek, tisztellek és szabad vagy.
Jól hangzik, ugye? Mutass rá egyvalakire, aki alapműködésévé integrálta mindezt.
A létezés: kapcsolat.
És nekünk, embereknek, nem megy valami fényesen a kapcsolódás egymáshoz. Hogy az neked is, nekem is jó legyen. Akarok tőled valamit, akarsz tőlem valamit. Ha nem adom meg, amit akarsz, elmész. Ha nem adod meg, amit akarok, elmegyek. Valamit mindig kicsire kell összehúznom magamban, hogy maradj. Valamit mindig kicsire kell összehúznod magadban, hogy maradjak. Elnyomom, elnyomod.
Kiérek egy domboldalra, gyerekek, felnőttek szánkóznak önfeledten. Egy kisfiú épp felvonszolja a szánkóját és boldogságtól, hidegtől kipirult arccal azt kiáltja:
„Apa, most pedig csússzunk le ész nélkül.” És apa ma azt választja, amit a kisfia választ magának.
Ilyen ez a január. Teret nyit egy másfajta létezésnek és a bennünk élő szabad léleknek, aki talán most kicsit félreteszi a kontrollt, domboldalakon csúszkál föl-alá, hóembert épít, havat nyal, lapátol, újra örülni tud a kinti világnak.
Ha szeretnéd hosszútávon jobban érezni magad ebben a világban: idén a munkám minden terén a kapcsolatok átfényesítése lesz a fókuszban. Hogy hitelesen, önazonosan, nyitott szívvel kapcsolódhassunk kommunikációban, láthatóságban, energiában, határainkkal, mentális és érzelmi állapotainkkal. Gátlásainkkal, görcsösségünkkel, kíváncsiságunkkal, szabadságunkkal.
Választhatod magadnak, hogy az örömteli létezésből és kapcsolódásból sokkal több legyen.
Ha beleállsz, az, ami eddig korlátnak tűnt, kinccsé változik.
—————————————————————–
3 területen teljesedhetsz, tapasztalhatsz, gyakorolhatsz. A megtartó tér mindháromnál ugyanaz:
- jöhetsz egyéni lámpaláz tréningre, ha legyűr a feszültség, amikor mások előtt kell megmutatnod magad
- jöhetsz coachingra, ahol a testeden, lelkeden és mentális erőforrásaidon keresztül mozdulunk abba az irányba, ahol magaddal is, másokkal is harmonikusabb kapcsolatot tudsz megtapasztalni
- jöhetsz masszázsra, ahol mélyebben kapcsolódhatsz a testeddel, testtudatosságoddal, oldódhatsz és elengedheted magad.
