Nyaraltam egyszer egy kis házban a Dunakanyarban. Amikor kinyitottam a ruhásszekrényt, hogy bepakoljak a bőröndből, hátrahőköltem: a szekrényből szinte kirobbant az átható dohos szag és még valami sokkal durvább. A tulajdonos nyilván tisztában volt a problémával és cseles megoldást talált ki: belógatott egy tucat vaníliás wunderbaumot a szekrénybe. A doh és az émelyítő illatosító keveréke idegbénító méregként terjedt szét a szobában, amit lehetetlen volt kiszellőztetni.
Hányszor választjuk ezt az életben! Hogy úgy oldunk meg valamit, hogy inkább nem nézünk vele szembe és elkendőzési kísérletekbe toljuk az energiát, amitől leginkább csak hányingerünk lesz. Inkább teleaggatjuk wunderbaummal az életünket, de ki nem dobnánk belső, külső lomjainkat.
- Miért nem tudok boldog életet teremteni magamnak?
- Miért nem vagyok jól?
- Miért vagyok állandóan feszült, dühös, vagy épp kedvetlen, szomorú, céltalan? – merül fel sokszor a kérdés.
Gondolj hát most valamire, amit kifejezetten utálsz magadban. Ami iszonyúan frusztrál, vagy rettentően szégyelled.
Bármi, amit elutasítok, amitől elfordulok, amit utálok, ott keletkezik bennem egy erős ellenállás, korlát, tehát természetszerűleg el fogok záródni az adott dolog irányába.
Márpedig, amit elutasítok, amivel nem tudok szembenézni, azt megismerni sem tudom, s így szabaddá sem válhatok tőle.
A megismeréshez szükség lesz örömre. Ha van bennem öröm, akkor tudom befogadni, s ezáltal megélni önmagam, a dolgokat, helyzeteket, kapcsolódásokat.
Ha nincs bennem öröm, akkor nem tudok megismerni, így befogadni sem. Elmarad a megélés. Akkor csak azt fogom érezni, hogy „ne”, „nem akarom”, „nem megy”, „nem tudom”, „hagyjatok már”.
Ha meg akarod élni önmagad, ha vágysz a szabad önkifejezésre, egyáltalán a belső szabadságra, akkor előbb-utóbb kikerülhetetlenné válik az önmegszeretés útja. Megszeretni magad pedig ott indul, hogy elkezded megismerni magad. Elkezdesz közelebb lépni az elutasított, megvetett, befagyott részeidhez, korlátozó mintáidhoz.
S ami igaz a belső világodra, önmagaddal való kapcsolatodra, az igaz a külvilággal való viszonyodra is: amíg valamit, valakit folyton kritizálsz, gyűlölsz, amíg valamit, valakit mindenáron kirekesztesz, vagy minden erőddel meg akarsz változtatni, jó útra terelni, addig minden ilyen próbálkozással egyre messzebbre lököd magad a létezés örömétől…
Különösen igaz ez, ha a környezeted jó sok szabályt, elvárást, megfelelési kényszert égetett a sejtjeidbe, melyek meghatározzák minden pillanatod.
Megismerni, ami téged korlátoz, nem egy kötelező projekt, amit fel kell venned a társ-család-karrier-ház-autó mókuskeréklistára,
hanem egy l e h e t ő s é g,
hogy az életet és önmagadat kiterjedtebb, szabadabb formában élhesd meg.
Lehet, hogy kevesebb konfliktust élsz meg, ha sosem mondasz nemet, mindig másokat helyezel magad elé, kerülöd a hibázást és közben ügyelsz a megfelelő távolságra saját éned, mások és az élet árnyékos részeitől, de minden igyekezeted ellenére talán már érzed:
sem elutasító-elszigetelődő,
sem jókislány / jófiú működésmódból
nem lehet
beélt életet élni.
Ha rendeznéd a kapcsolatod magaddal, a világgal, ha korlátlanodnál, úton vagy, de ideje a szintlépésnek, akkor gyere, beszélgessünk. Üzenetben kérhetsz időpontot egy díjmentes konzultációra személyesen vagy online.
