„Most leszek 30/40/50. Én azt hittem anno, hogy mire ide elérek, nem itt fogok tartani, ahol most. Nem ezt vártam az élettől. Magamtól pláne.”
Mindenki meg tud nevezni jó néhány dolgot, amiből hiányállapotot él meg. Biztosan elhangzik, hogy munka, hogy pénz, hogy szerelem.
Csalódunk magunkban. Szégyelljük magunkat. Sokszor okolunk valakit, aki miatt nem úgy alakult az életünk, ahogy szerettük volna.
Lopva és fájón irigykedve nézünk a másik életére, aki kipipált már ezt-azt a társadalmilag nagyra értékelt házi feladatok közül. Lakást, házat, kocsit, gyereket, társat, karriert, messzi nyaralásokat, pazarul kipattintott testet.
Az alapján helyezkedünk, pozícionáljuk, ítéljük meg, emeljük fel vagy húzzuk le magunkat folyamatosan, hogy mások hogyan mozgolódnak a világban.
Én még nem láttam senkit, akinek minden dolga, életterülete tökéletesen rendben lett volna. Senkit.
Olyat viszont igen, aki hiányai ellenére is jól és egyre jobban van. Mert életére és önmagára már nem problémakupacként és nem is végtelen teendő listaként tekint, sőt nem is a tökéletesség hajszolásával kegyetlenkedik magával. Nem sértődik meg, ha nem jár mindig jól, ugyanakkor hálás, ha megajándékozza az élet. Az élet hatásaira nem pusztán passzívan, frusztráltan reagál, hanem kezdeményező is és időről időre kockáztató. Kapcsolataiban, megéléseiben, kommunikációjában, választásaiban. Képes kíváncsi nyitottsággal fordulni az élet és a másik ember felé és a pocsék napjain ő is engedi magát kiborulni.
Hibázik, bénáskodik, mint bárki más.
Engedi a megéléseket, tapasztalásokat és olykor padlót fog. De felelősséget vállal a saját életéért, tetteiért, gátjaiért.
Felismerte, hogy érzelmi és gondolati csomagjaival teremti hangulatait, reakcióit és életét.
Ilyet egyre többet ismerek.
A legnagyobb ajándék, amit magunknak és a világnak adhatunk, ha elkezdjük végre levakarni az álarcainkat, korlátainkat. Ha egyre inkább merjük őszintén, spontán önmagunkat is adni.
Te vajon a kellemes álarcot, vagy a valódi megnyilvánulásokat szereted a másikban?
És benned vajon mit szeressenek?
Lehet, hogy a társadalom, a környezet szeretne meggyőzni róla, de az élet mértékegysége nem a teljesítmény. Ha neked fontos, menj, érd el, valósítsd meg, élvezd ki az ezzel járó sikert.
De a nagy hajtás közben érdemes nemcsak projektekkel, hanem minőséggel, valódi, örömteli tartalommal, jelenléttel is megtölteni azt a nagyjából 7×10 évet, amiből valószínűleg neked sincs már ennyi hátra…
VÁLTOZÁS! Ha sóvárogsz egy korlátlanabb életre, ha vágysz rá, hogy több tér jusson örömnek, kapcsolódásnak, felszabadultságnak, akkor szeptemberben még elérhető számodra is egy kötetlen és díjmentes konzultáció személyesen vagy online. Szeptember után ez a lehetőség ebben a formában megszűnik. Ha még szeretnél díjmentes konzultációra jönni, írj üzenetet legkésőbb szeptember 30-ig. Várlak szeretettel!
