A létezés: kapcsolat.
És nekünk, embereknek, nem megy valami fényesen a kapcsolódás egymáshoz. Hogy az neked is, nekem is jó legyen. Akarok tőled valamit, akarsz tőlem valamit. Ha nem adom meg, amit akarsz, elmész. Ha nem adod meg, amit akarok, elmegyek.
Ha kiállnál, de a feszültség meggátol: a lámpaláz trénered vagyok.
Ha lebontanád, újraépítenéd, végre megélnéd és valódivá válnál: a coachod vagyok.
Ha a testeddel való kapcsolatod döcög: a masszőröd vagyok.
Engedd magad mozdulni ott, ahol eddig be voltál fagyva.
Mi emberek, elképesztő profik vagyunk távollétben.
És mindenkinek nyomos oka van rá. Mert bántottak, becsaptak, magunkra hagytak, manipuláltak.
Ránk vár a feladat, hogy visszataláljunk az öngondoskodás ösvényére. Hogy rendezzük jelenlétünket, energiánkat, szándékainkat, újrafésüljük haladási irányunkat és sebességünket.
Vannak ilyen villanásnyi időre szóló találkozások, amelyek jelenlét, energia, varázslat és fény összesűrűsödése, megengedés és elengedés rövid, de örökre nyomot hagyó tánca.
Kérlek, vedd komolyan és tanuld újra az érzéseidet, a testedet, az egódat, a kapcsolataidat, a gyógyulásod, eltemetett álmaidat.
Egy nyaralás, élményekkel teli hétvége életre szóló emlék lehet. De utazhatsz akármennyit, az életedre a legnagyobb hatással mindig a hétköznapjaid minősége és tartalma lesz.
Még nem érzem a fájdalmat, még nem tudom, fel tudok-e kelni, még nem tudom, mekkorát estem. Még nem akarom tudni. Még hadd legyek így kicsit.
Tudod-e vágyni azt, ami már most is a Tiéd?