Amikor a változás a téma, szinte mindig ugyanaz a mondat hangzik el:
„De olyan nehéz!”
Igen, az.
De amikor ez az egyetlen faktor és mérlegelési szempont, s végső soron az indok, hogy miért is maradjon inkább minden a régiben, akkor saját életünk alakulása felett csupán az alapján döntünk, hogy az újba belevágni mennyire lesz kemény dió.
Felmenthetem magam azzal, hogy a változás nehéz.
De miért is ne mozdíthatnám ki magam ebből a bénító nézőpontból?
A „De olyan nehéz!” helyett végiggondolhatom, hogy vajon miért foglalkoztat mostanában egyáltalán a változtatás gondolata? Miféle hiányállapotok mozgolódnak bennem?
És hogy vajon
mit nyerek azzal,
ha változom, fejlődöm?
