- Idegbe’ vagyok! Te, az van, hogy én állandóan stresszelek.
És szerinted te megküzdesz vele, vagy leginkább csak küzdesz ellene?!
- Ezt hogy érted?
Ha fáj a karod, az az első gondolatod, hogy mielőbb amputálnI kellene?
- Megőrültél? Miért kéne amputálni?
Szóval, kivárod az enyhülést, teszel érte. A stresszt viszont a legtöbb ember azonnal vágná ki a testéből. S mivel ez nem lehetséges, lekapcsolódunk a testünkről és a folyamatról. Na várj, elmondom érthetőbben.
A STRESSZ ELLEN KÜZDÉS
SZITUÁCIÓ: Jön egy erős stressz hatás. Betámadja az agyat, az idegrendszert.
ZS. REAKCIÓJA: Kiborul. Azonnal keres valakit, akivel megoszthatja, vagy akin levezetheti a feszültséget, a dühöt, a tehetetlenséget, az ijedtséget. Felhívja a nem hivatalos stresszkezelői egyikét (családtag, barát(nő), kolléga, stb ). Ráír valakire, beönti a feszültségét a chatcsoportba. Történik vele, de azonnal lehasítja magáról, megemésztetlenül. Csatornázza le róla valaki, de azonnal! A légzése felszínes, kapkodó, teste teljesen magára marad a stresszhormonokkal. Az egész annyira felzaklatja, egyszerűen csak túl akar lenni rajta. Azon stresszel, hogy stresszel. Jön a szorongás. Szétesik a fókusza. Jöhet egy kis elterelő görgetés a telefonján. Rendel valami kaját, megnéz egy filmet, néha iszik valamit, bekap egy-két gyógyszert, sokszor vásárol magának valami feleslegeset, lényeg, hogy ne kelljen a feszültséggel foglalkozni, mert csak még jobban kikészül.
EZ: küzdelem a stresszel.
A STRESSZEL VALÓ MEGKÜZDÉS
SZITUÁCIÓ: Jön egy erős stressz hatás. Betámadja az agyat, az idegrendszert.
K. REAKCIÓJA: Kiborul, aztán észbe kap. Leül. Történik vele: megéli. ÁTÉRZI (a feszültséget, a dühöt, a tehetetlenséget, az ijedtséget.) Lélegzik, kimozgatja a testéből (megtanulta, hogy kell). Amikor kitisztul az agya, helyzetértékel. Mi jöhet szóba? Mit tehet? Nem várja magától, hogy két perc alatt túl legyen rajta. Hagy időt magának. Tiszta fejjel mindig ÁTGONDOLJA. Mielőtt megosztja, kibeszéli magából, előbb még átengedi magán, egy kicsit bent tartja: emészti. Ez a stresszel megküzdés folyamata.
Zs. nem egy életre alkalmatlan vesztes, ahogyan K. sem egy szerencsés csillagzat alatt született istenkegyeltje. K. pár éve még pont úgy élt, ahogy Zs., ám egy ponton túl (élete első pánikrohama után, ami egy céges megbeszélés után tört rá a mosdóban) úgy döntött, megtanulja, hogyan lehet másként.
A stresszhelyzeteket általában meg sem éljük. Csak elszenvedjük. A negatív ingerek csupán végigzúdulnak rajtunk, azonnal kicsapódnak, és a feldolgozás soha meg sem történik.
A stresszt megemészteni csak úgy lehet, ha először is IDŐT szánunk rá. Ha megtanuljuk és gyakoroljuk a megküzdést.
Látod-e már, hogy nem a stressz a probléma?
Ha te is idegbe’ vagy és a megküzdést választod, várlak egy díjmentes személyes vagy online konzultációra. (Jelentkezni a KAPCSOLAT menüpontban tudsz.)
