Amikor két ember közt nézeteltérés támad, látszólag mindketten azért küzdenek, hogy kiderüljön, kinek van igaza.
Valójában többnyire fogalmunk sincs, hogy miért is vitázunk igazából!
Ha képesek lennénk félretenni az indulatainkat, megláthatnánk, hogy voltaképpen MINDIG attól tartunk, hogy a másik nem lát minket.
Nem látja, hogy kik vagyunk, mire van szükségünk, nem látja, hogy félünk valamitől, hogy fontos nekünk valami. Félünk és fájunk, hogy a másik nem ért meg minket.
És valljuk be, általában nem is tudjuk ezt jól közölni. Ki nem csattant még fel hevesen, hogy „Állandóan a telefonod nyomkodod, nem is hallod, amit mondok!” És ilyenkor épp a lényeg nem kerül kimondásra: „Egyedül érzem magam. Olyan jó lenne, ha figyelnél rám, ha meghallgatnád, amit mesélek és érezhetném, hogy téged tényleg érdekel!”
De miért vagyunk ennyire bénák, ha arról van szó, hogy őszintén és jól kimondjuk, hogy mi van bennünk?
Egyrészt valószínűleg senki nem tanított meg rá minket, hogyan lehet jól kifejezni magunkat.
Másrészt pedig az elménkbe, idegrendszerünkbe már a legelső években bevésődik a másik közelségével kapcsolatos tapasztalás, ami kihat a felnőttkori kapcsolódásainkra, reakcióinkra.
NÉHÁNY OK, AMIÉRT KERÜLÖD A KONFLIKTUST:
- Gyermekként a gondolataidat, érzéseidet figyelmen kívül hagyták, elnyomták, kritizálták, büntették.
- Konfliktus esetén azt láttad, hogy valamelyik szülőd kihátrált, egyszerűen elhagyta a terepet, megsértődött, órákig, napokig nem szólalt meg, elérhetetlenné vált.
- Vagy épp az ellenkezője: verbális és / vagy fizikai agressziót tapasztaltál vitás helyzetekben, esetleg te magad is átélted a saját bőrödön, így számodra a konfliktus zsigeri félelmeket kapcsol be, elvág a biztonságérzettől, kiszolgáltatottá tesz.
- Mások érzelmeinek „kellett a hely” (valamelyik / mindkét szülő érzelmileg nem volt jó állapotban), így megtanultad elnyomni a sajátjaidat.
- A békesség kedvéért megtanultál az emberek kedvére tenni és igyekszel nem problémázni, ellentmondani.
- A konfliktus számodra egyenlő a szorongással és az elzáródással. Számodra az a biztonságos, ha elkerülöd a nézeteltéréseket.
- Nem bízol abban, hogy képes vagy kifejezni az érzéseid, gondolataid. Megijesztenek a veszekedés során, majd az azt követően megtapasztalt érzéseid, reakcióid.
Ha tartalmasabb, mélyebb kapcsolódásokat szeretnénk, fontos, hogy megtanuljunk jobban kommunikálni és felülvizsgáljuk a bevésődött kapcsolódási és reagálási mintáinkat.
Ahhoz viszont, hogy jobban kommunikáljunk, első lépésként saját érzéseink és szükségleteink felismerése és beazonosítása vár ránk. Hiszen amíg én magam nem vagyok tisztában azzal, hogy mi is bánt igazából, addig csupán odáig juthatok, hogy frusztráltságomban a másikat kezdem el provokálni, vagy újra meg újra megbántottan elzárkózom.
„A kapcsolatokban a bizalom nem egy ígéret, hogy sosem fogunk egymásnak fájdalmat okozni. Hanem a kockázatvállalás, hogy fájdalmat fogunk okozni egymásnak és a meggyőződés, hogy ha ez bekövetkezne, akkor majd összeülünk, hogy gyógyuljunk.” (Esther Perel)
Ha szeretnél valódi, mély és tartalmas kapcsolatokat, de nincsenek hozzá eszközeid, nem tudod, hogy kezdj hozzá, foglalj üzenetben időpontot egy kötetlen, díjmentes beszélgetésre online vagy személyesen. Várlak szeretettel.
Szilvi
