Ma elkaptam a pillanatot, amikor elütöttek valakit.
A férfi egy forgalmas úton szabálytalanul kelt át és egy váratlanul bekanyarodó autó oldalról elcsapta. Beesett az autó alá és csak azért nem hajtott át rajta az autós, mert villámreflexei voltak. Most is a fülemben cseng a férfi üvöltése. Aztán a másodperc, ami a végtelenbe nyúlt: lélegzetvisszafojtva várakozás. Az elütött férfi megmoccan, kimászik az autó alól, lassan talpra áll. Egyetlen karcolás nélkül megúszta.
Pár héttel ezelőtt egy idős nő előttem lépett rá a sínekre, piros jelzésnél. Éppen mindkét irányból robogott be egy-egy villamos, ő pedig lefagyott, amikor ráébredt szorult helyzetére. A kabátja kapucnijánál fogva rántottam vissza, a következő pillanatban az orrunktól néhány centire porzott el a villamos.
És mielőtt még begyűjtenék pár elismerést, hadd említsem meg, amikor néhány éve Londonban eluntam a várakozást a piros lámpánál és egy autó takarásából kiléptem az útra, ahol egyenesen egy száguldó motorosba szaladtam, aki szintén elunta a várakozást. Szabálytalanul kivágódott a kocsisor mögül át egy olyan sávba, ahol nem haladhatott, s ahol találkoztunk. Egy centivel előttem állt meg és csak néztünk dermedten egymás szemébe. Tudtuk, hogy egyikünk sem kérhet semmit számon a másikon.
Én nagy szabadság fan vagyok. De a saját esetem után született meg bennem a felismerés, hogy szabályokat felrúgni bárki tud, mondván, hogy őt ne lassítsák, korlátozzák előírások.
Ám életünket megalapozni olyan szabályokkal, melyek minket támogatnak, olyan stabil fundamentumon nyugvó teret hoz létre, ahonnan később elrugaszkodva már nem a mélybe zuhanunk, hanem a valódi boldogságunk felé vehetjük az irányt.
Ezt nem pusztán arra értem, hogy érdemes zöld jelzésen és zebrán átkelni. Hanem, hogy a mindennapokat megéri
olyan inspiráló, keretet adó, beélhető szabályrendszerbe foglalni,
ahol a haladás nem a pillanatnyi érzelmeinktől, kedvünktől függően, fókusz nélkül csapongva történik,
hanem ahol a kiteljesedésemet elősegítő rendszer egyszerű, de következetesen betartott apró lépések sorozatából áll.
Ha fókusz nélkül, s z a b á l y t a l a n u l élek, előbb-utóbb ütközni fogok. Összetákolt korlátlanságom korlátaival.
