- Itt fogyasztásra szeretnék egy Earl Grey teát. Szeretnék hozzá egy kis mandulatejet is.
- Kókusztejet tudok csak adni.
- Köszönöm, akkor nem kérek hozzá tejet, csak egy kis citromot.
- Akkor csak a cappuccino lesz?
- ??? … Nem, én Earl Grey teát kértem.
- Elfogyott az Earl Grey teánk.
- ??? … Értem. Akkor egy lattet szeretnék. Abba mehet a kókusztej is.
- Elvitelre kéred?
- ??? …
A figyelem szintje?
Az információfeldolgozás képessége?
Az emberi kapcsolódás minősége?
Végtelen tompaság sugárzik a mozdulataiból. Az jut eszembe, hogy ha feltenném a kérdést „Hogy vagy?”, ám nem a szavait, hanem a testét kérném meg, hogy feleljen rá, akkor a teste azt felelné: „Hogy vagyok?! Hiszen nem is érzem magamat.”
Márpedig aki nem érzi saját magát, az másokat sem fog. Az érzéketlen ember híján van az empátiának.
Az érzéketlen ember nem fér hozzá az intuíciójához sem, pedig abban rengeteg információ és cselekvésre ösztönzés áramlik! És elsorvad a megküzdési képesség, a kritikai gondolkodás is. Ezek nélkül azonban egyre kevésbé lehet boldogulni egy munkahelyen. Meg úgy általában az életben.
Az érzelmi, mentális és testi tompaságba beleragadni: élni, örülni és kapcsolódni vágyó lényünk totális kivéreztetése.
És ha látom, hogy eluralta az életemet a tompaság, de nem teszek semmit, akkor ezzel a döntésemmel vajon mit teszek?
Mit teszek magammal?
Mit teszek a kapcsolataimmal?
