- Agyunk körülbelül 100 milliárd sejtből áll.
- Minden egyes sejt képes arra, hogy több 10 ezer másik idegsejthez kapcsolódjon.
- Ezeknek az idegi összeköttetéseknek a száma akár százezermilliárd is lehet.
- Százezermilliárd? Összehasonlításképp: ez a Tejút összes csillagának az ezerszerese.
Érezd meg egy pillanatra, micsoda univerzumnak ad helyet a koponyád!
HA LÁMPALÁZAS VAGY, akkor ebben a belső univerzumban van egy idegpályád, egy sztráda, ami bizonyos helyzetekben jön ingerületbe. Minden alkalommal, amikor ki kell állnod és meg kell mutatnod magad, ezen a sztrádán elszabadult autóként száguld végig az inger: „VESZÉLY! VESZÉLY! VESZÉLY!” Az elszabadult autóból ömlik a benzin (stressz hormonok), és percek alatt beborítanak mindent.
Mi az, amit ilyenkor tapasztalsz?
Például: ideges vagy, remeg a hangod, a kezed, kiszárad a szád, zavartan birizgálod a nyakkendőd, az orrod, vagy söprögeted a ruhádról a nemlétező szöszt. Az arcod le van fagyva. Lehet, hogy félóránként megy a hasad. Izzadsz, szédülsz, a szíved majd’ kiugrik a helyéről és bár alaposan felkészültél, alig jut eszedbe valami a témáról. Beszűkül a látásod és a tér is. Már rég nem azzal foglalkozol, hogy milyen teljesítményt fogsz nyújtani. Egyetlen vágyad van: „Csak éljem túl valahogy!”
A környezeted elhalmoz hasznos tanácsokkal: „Ne izgulj!” „Nyugodj meg!” „Ha tanultál rá, nincs mitől félned.” „Te akartad ezt a munkát.” „Minden rendben lesz.” „Lélegezz mélyeket!” „Gondolj arra, hogy sikerülni fog.” „Nem értem, minek ettől félni? Vegyél be egy leszarom tablettát.” Mondanak valamit, hogy mondjanak valamit. Persze hasonló helyzetben rajtuk is a frász törne ki.
Ha férfi vagy, akkor még nehezebb helyzetben vagy, mert rólad nem is tudhatják, hogy izgulsz. Te erről nem beszélsz, mert az óriási presztízsvesztés lenne. Főleg, ha vezető pozícióban vagy.
Ha szeretnél valamit megúszni, de nem tudod, hogy tedd, kérdezz meg egy lámpalázas embert. Millió ötlete lesz. A legügyesebb bújkálók a lámpalázasok. Rengeteg időt, energiát fektettek már abba, hogy újra meg újra elkerüljék a szerepléssel járó helyzeteket. Mert pokolian szenvednek tőle.
De amikor elfogynak a menekülő útvonalak, csak a szembenézés és a beleállás marad.
MI A TEENDŐ?
Azzal a bizonyos sztrádával kell foglalkozni, ahol mindig elszabadul az autó. Az az idegpálya lesz a kulcs. Szükség lesz egy új autópályára és míg az kiépül, a régi magától elkezd szétesni (neuroplaszticitás). Az agy egy idő után már nem adja ki a vészjelzést, nem jön ingerületbe, a korábbi zavaró tünetek elcsitulnak és átvesszük az irányítást agyunk felett. Megszületik a nyugodt, magabiztos fellépés.
Ez pedig elsajátítható, nem igényel semmiféle különleges képességet, csodát, hitet. „Csak” csinálni kell. És megnyugtatlak: ha gyakorolsz, ezerszer hamarabb kiépül az új idegpályád, mint egy hazai autópálya.
