A testünk tele van felgyülemlett érzelmekkel, amiket nem éltünk meg. Miért nem éltük meg? Mert nem volt biztonságos megélni. Mert nem tudtuk, hogy kell. Mert letiltottak róla. Mert mi magunk tiltottuk le magunkat róla. Mert megijedünk saját érzelmeink intenzitásától.
Honnan tudod, hogy benned is vannak ilyen meg nem élt érzelmek?
- Ha valamilyen krónikus testi fájdalmad van,
- ha erősen szorongsz,
- ha időről időre belecsúszol valamilyen függőségbe,
- ha folyton depressziós, fásult időszakaid vannak,
- ha túlkontrollálsz, akkor szinte biztosan erről van szó.
Az a gond a negatív érzések elfojtásával, hogy mennek velük a jó érzések is. Nem tudsz szelektálni.
Nincs olyan, hogy elzárom a kellemetlent, de utat engedek a pozitív érzéseimnek.
Nem tudod féken tartani a szomorúságodat és közben életvidámnak maradni.
Nem tudod lefojtani a dühöd és közben kedvesen, nyitottan kapcsolódni másokhoz.
Elnyomni a veszteségérzetet és közben energikusan, létbizalomban élni a napokat.
Elnyomni az irigységet és közben őszintén osztozni a másik sikerében.
Ha elfojtod, amit nem akarsz érezni, vele fojtod azt is, amit érezni vágysz.
A lefojtott érzéseid nem mennek sehova. Ott vannak bent, a tárolásuk pedig hatalmas energiájába kerül az idegrendszerednek. Hatásukra folyamatosan védekező (elkerülő), támadó vagy befagyott életet fogunk élni. Mindhárom reakció: stresszválasz. Ami akkor is aktív, ha nincs is miért védenünk magunkat, ha nincs okunk támadni, ha nincs okunk kiérzésteleníteni magunkat.
Ha pedig még maradt erőnk és a szégyen és önostorozás fölébe tudunk kerülni, akkor sokszor radikális célokat tűzünk ki (életmódváltás, szakítás), amiket nem tudunk végigvinni, vagy amiket félúton megbánunk.
Amíg a test nem érzi magát biztonságban, amíg nem tudja kikapcsolni a vészhelyzeti riadót, amíg nem tud hatékony választ adni a stresszre, addig az életvitelünk és alap életérzésünk nem tud megváltozni.
Viszont, ha tudom, hogyan csendesíthetem el a testemben elinduló cunamit, ha tudom, mihez kezdjek a teljes érzelmi skálámmal, ha tudom, hogyan stabilizáljam magam feszültségben, akkor már képes leszek elindulni a változás útján.
Ha mozgásba tudom hozni a blokkot, már úton vagyok kifelé. És felfelé.
Nem az a fontos, hogy többet tegyél magadért! Hanem, hogy több tudatosságot, jelenlétet vigyél abba, amit teszel. Ez indítja el az átalakulást.
Ezt gyakorolhatod be kéthetente szerdánként a LASSÍTÓSÁVON.
Azt neked kell kitalálnod, hogyan keríts rá időt, ha megszólít, de ha már ott vagy, az ott töltött idő fog téged szolgálni. Tested, lelked, idegrendszered új esélyt kap egy magasabb minőségű életre.
Decemberig adott az összes időpont, gyere, amelyikre szeretnél, csak jelentkezz be előre, hogy legyen helyed.
Most szerdán kezdünk.
