Téli napfordulóra
Túlnyomás. Hol a fejünkben, hol a környezetünkben. Amitől az időnk, életünk nagy részében rosszul érezzük magunkat. Vágyjuk a védelmet, a biztonságot. És amíg ezen nem emelkedünk felül, addig kalapáccsal és szögekkel járjuk az utunkat és ahol valami stabilt érzünk, oda beverünk egy szöget és ráakasztjuk magunkat. Onnantól kezdve azon függünk. Attól függünk. Idővel egyre kétségbeesettebben keresünk stabil pontokat, amire ráfügghetünk. Dolgokra, célokra, társakra, külső megerősítésekre.
Ha elég éberek vagyunk (vagy végképp elfáradtunk az erőlködésben), egyszer csak megszülethet a felismerés:
„Az Égbe nem lehet szöget verni…”
Ám amíg nem vagyunk képesek letenni a kalapácsot és a szögeket, addig még sokszor zuhanunk alá és zúzzuk össze magunkat…
Idén valószínűleg kifordultak a szögeid a falból: eltűnt sok kapaszkodód, biztosnak vélt viszonyítási pontod, elképzelésed, lett valaki fontosból idegen, lett valami fontosból hamu, és megkérdőjeleződött, az vagy-e tényleg, akit eddig éltél?
Az Élet hullámzik, mi pedig azt hisszük, az a dolgunk, hogy kiegyenesítsük.
Mert akkor majd végre rend lesz, kiszámíthatóság. Közben pedig belső béke akkor születik, ha képes vagyok ráhangolódni a hullám természetére és vele mozdulni. Csak hát közben útban van az egész életünkön át csiszolt ragaszkodás, menekülés, ellenállás, harc, kontroll, stratégiák, rögzült énképünk, bejáratott fájdalmaink. Minden, amivel idén talán minden eddiginél több kihívásod volt…
Úgyhogy kicsit felejtsd el a hullámokat és az egyeneseket…
Akármekkora is az az ünnepi tér, amit elő tudsz hívni a megfáradt energiáiddal, lehelj bele egy kis megnyugvást, elengedettséget és visszatalálást saját szíved terébe.
Akár megszaggatott az év, akár felemelt, legyen pár csendes napod, órád, amikor nem akarsz magadtól semmit.
Amikor kedves vagy magaddal és tiszteled azt az állapotot, amiben éppen vagy. Bármilyen is legyen az.
Amikor pocsékold kicsit az idődet. És nem csinálsz semmit.
Amikor egy kicsit nem akarod tudni, hogy fog ez az egész folytatódni…
Amikor nem akarsz az Égbe szögeket verni…
Kívánom, hogy a mostantól egyre hosszabbodó nappalokkal megérezd folyton megújuló Önmagad új korszakra ébredő erejét, energiáját, fényét!
Szeretettel és mély hálával, hogy itt vagy:
Szilvi
