Amikor ideje van a változásnak…
Amikor ideje van a leválásnak, továbblépésnek…
Amikor ideje van a tanulásnak, önfejlesztésnek…
Amikor ideje van a kockázatvállalásnak…
Amikor ideje van a beleállásnak…
Amikor egész egyszerűen cselekedni kell végre…
… akkor szinte biztos, hogy be fog kapcsolni bennünk valamilyen fokú ellenállás: védekezés, elkerülés, dac, szembeszegülés az ismeretlennel, a kényelmetlennel, a másik emberrel.
Mindenkiben keletkezik valamilyen fokú feszültség, ha változni, változtatni szükséges. Valószínű egyikünk sem szórt még konfettit örömében, amiért végre elhagyhatja a komfortzónáját és belezuhanhat az ismeretlenbe, a bizonytalanba. Az emberek egy része előbb-utóbb mégis beleáll, mert eljut arra a pontra, hogy ha nem szakítja ki magát a megszokott kerékvágásból, végleg megreked, elsorvad.
Ám sokan évekig vagy akár egy életen át szökésben vannak önmaguk és a változás elől.
Miért?
Nagyjából 4 oka lehet a változással szembeni ellenállásunknak.
- Változás helyett épp a változatlanságban vagyok érdekelt. Mert valami, ami nekem fontos, elveszíthető a változással és ezt nem akarom megkockáztatni. Mondhat bármit a környezetem, úgyis kidumálom magam belőle.
- Nem tartom hasznosnak a változást és valószínűleg teljesen más információval, tudással rendelkezem ezzel kapcsolatban, mint a környezetem. Ha nem hagynak békén, ellenérvekkel fogok szőnyegbombázni.
- Félreértem, félremagyarázom a változást. Nem bízom a folyamatban, magamban, vagy abban, aki segíteni szeretne. Sokszor úgy küzdöm le ennek feszültségét, hogy a másikat szidom, kritizálom a háta mögött.
- Edzetlen a megküzdési képességem a változással szemben. Félelem, szorongás van bennem. Attól tartok, hogy nincsenek meg hozzá a megfelelő képességeim, tudásom. Ezért kifogásokat keresek, alibit gyártok, igyekszem menteni a tekintélyemet, önképemet.
Teljesen természetes, hogy feszültség, ellenállás keletkezik bennünk, amikor aktuálissá válik a változás, változtatás. Ilyenkor a bátor szembenézés az, ami előrevisz.
És persze azt is választhatjuk végül, hogy nem változunk.
Ebben az esetben a környezetünk, a kapcsolataink nélkülünk alakulnak tovább.
Lassanként szétkapcsolódunk.
Ez is változás…
