Te is érzékeled? Ömlik a sok önismereti információ, bölcsesség, idézet, instant “instaságok”, mindenki traumákról, transzgenerációs sebekről, kötődési mintákról, párkapcsolati sémákról, a tudatosság, a légzés és a mozgás fontosságáról beszél, és mégis…
És mégis, ha körülnézel, hány embert látsz a környezetedben, aki (a) VALÓBAN jól van?
Úgy értem: egyensúlyban. Aki valódi önismeretet munkált ki, amelyet tükröz a mentális, a lelki és a testi állapota, meg az életben hozott döntései. Aki nem a félelmei, hanem a lehetőségei mentén halad előre. Ismersz 10 ilyen embert a környezetedben? Ötöt? Kettőt? Te közéjük sorolod magad?
Olyan korszakban élünk, amelyben minden módszer, technika, szakember egy kattintással elérhető. És mégis, a többség sz@rul van. És nem is kicsit. Mi lehet ennek az oka?
Hiába az információ- és ingerhabzsolás, saját életünk nem egy tiktok oldal: az a tér, amiben a mindennapokat éljük, az lesz az elsődleges tapasztalási területünk. És ha ehhez nem látunk jó mintát a családban, az iskolában, felnőtt életünk játszóterén, akkor nekünk kell kiépíteni az új utat egy teljesebb élet felé.
Csakhogy az emberek nagy részének ehhez nem alacsony az önismerete, hanem nincs is neki. Ez persze nem egy kötelező tantárgy, nem muszáj rá szert tenni, de attól még ez (vagy ennek hiánya) fogja meghatározni az életminőséget: hogyan fogok otthon, meg a munkahelyen kommunikálni, milyen lesz a hozzáállásom, a kapcsolataim, a magammal való kapcsolatom, hogyan küzdök meg a nehézségekkel, konfliktusokkal, szorongásokkal, félelmekkel, stb.
Ráadásul egy megkezdett önismereti út (eljárok szakemberhez, kurzusokra, hasonszőrű közösségbe, olvasok a témában) önmagában még nem sokat jelent. Sokan tíz, húsz év önismereti és / vagy spirituális bogarászás után is nagyjából ugyanolyan minőségű életet élnek, amilyet évtizedekkel korábban. Különösebben nem változott az energiaszintjük, az önbecsülésük, a cselekvőerejük, a kapcsolataik. Magukra szedték a tudásanyagot, amit azonban nem sikerült beleforgatni a mindennapokba, a kapcsolatokba, a kommunikációba. Az egész egy becsomagolt fájlként várakozik a fejben, vagy pörög a szavak szintjén, soha meg sem karcolva a komfortzónát. A lényeg marad lefojtva. A test, a lélek pedig tűrnek. Egy ideig legalábbis.
Idővel aztán érezni kezdjük, hogy boldogtalanok vagyunk, megrekedtünk, dől be az életünk, a testünk, a kapcsolataink, de hogy a káoszban, a szorongások tengerében hogyan is lehetne elkezdeni a rendrakást, az általában ködös.
Ez az egész önmegismerősdi totálisan megfoghatatlan, nem? Magammal foglalkozni, magamra figyelni, valódi változást elérni, az milyen irányban van, melyik csavart kell pontosan kicserélni? Így indul ez mindenkinél, tétova bolyongás, mire apránként kitapogathatóvá válnak irányok, lehetőségek, oldódások.
4 ELINDULÁSI (és úton maradási) TÁMPONT
- Akárki akárhol tart épp, fontos tudatosítania magában, hogy ez az út:
A TANULÁS ÚTJA. Ha ide úgy érkezem, mint ahogy egykor kémia vagy matek órára, akkor nem biztos, hogy a passzivitásommal és ellenállásommal messze jutok.
2. Itt akkor indulnak be a dolgok, ha elő tudom szedni a KÍVÁNCSISÁGOM. Mint amikor gyermekként az érdekelt, hogyan tudnék felmászni a cseresznyefára. Hiszen itt én magam vagyok a „tantárgy” és ha én sem érdeklem magam igazán, akkor vajon kit fog érdekelni, hogy az életem jobbra forduljon? (áááá, tessék, szóval jobbra kell menni…?)
3. Aki nemcsak (f)éldegélni, hanem Élni szeretne, abban jó, ha van nyitottság és szándék, hogy merevségétől, elvárásaitól menet közben megváljon.
4. És a nagy kérdés! Vajon el tudom-e majd viselni, fogadni, hogy ezen az úton nem mindig fogok mindent tisztán érteni, kontrollálni, logikai alapon elrendezni? A „Ki vagyok én” megtapasztalása és a belső stabilitás felé vezető ösvény ugyanis többnyire se nem egyenes, se nem ész-szerű. Ahogyan maga az Élet sem az. Ám ha sikerül mégis elkötelezetten, lépésről lépésre kiigazítani a dolgainkat, önmagunkat, a létezés és az életminőség új szintje válik elérhetővé és beélhetővé.
Szó szerint új világok nyílnak meg.
De ahhoz először nekem kell kinyílni…
Ha javítanál az életminőségeden, de nem látod még, hogy merre indulj, vagy egy ideje megtorpantál és visszatérnél az utadra, de hiányzik még a lendület, gyere el egy feltérképező beszélgetésre, ahol megkeressük, letisztázzuk az irányt. A KAPCSOLAT menüpontban tudsz időpontot kérni.
