Van, aki hidegrázást kap a témától, és van, aki már hozza is a felmatricázott határidőnaplóját…
- Szokásod, hogy feladatlistákat vezetsz, projekteket dolgozol ki papíron?
- Ha nem sikerül betartanod, frusztrált leszel és bántod magad?
- Vagy már rég abbahagytad a tervezést, mert tökhülyeség az egész és úgysem fognak úgy megvalósulni a dolgok, ahogy leírtad?
A feladatokat, terveket nem azért írjuk le, mert a sok halogatás után felszívtuk magunkat és egy merev sorvezetővel akarjuk végighajszolni magunkat legújabb projektünkön.
Leírni azért fontos, hogy rendet tegyünk a fejünkben.
Ha írsz: ne egy parancs kőtáblát alkoss meg papíron.
Azért írj, hogy tisztábban láss.
A tréningjeimen, coaching folyamatokban azt tapasztalom, hogy általában azok jutnak önmagukban és az életükben is messzebbre, akik az üléseinken és otthon is szánnak időt arra, hogy lejegyezzenek pár mondatot a füzetükbe, naplójukba. Akik nem fejben akarják gyorsan megemészteni és rohanni tovább.
Ha következetesen leírod, annak lesz egy olyan mellékhatása, hogy idővel képes leszel alakítani a hétköznapok agyonstrapáltságán.
A világ nem fog lefékezni, viszont te lelassítod az energiáidat, létezésedet arra a pár percre.
A változás pedig mindig ott indul meg, ahol születik tér és idő, hogy találkozzunk önmagunkkal.
Ahol hagyunk teret annak, hogy meglássuk, megérezzük, beépítsük.
Egy darab üres papír egy lehetőség: belépési pont, ahol elkezdhetünk visszakapcsolódni a Lényegünkhöz.
GYAKORLAT: Tedd félre pár percre a késztetést, hogy a környezetedet igazgatod, mert valamivel, valakivel gondod van. Helyette írhatnál most pár sort magadnak. Akár erről a problémádról, akár a mai legfontosabb 6 feladatodat listázhatod. Vagy ventilálj kicsit. Ereszd ki papírra a gőzt.
