Miután megtanult állni, majd járni, hamar elsajátította azt is, hogyan kell félreállni.
Félrehúzódni a felnőttek dühe, hangulatai elől.
Megtanult tűélesen leolvasni érzéseket, árnyalatokat, szándékokat, szükségleteket arckifejezésekből és mozdulatokból. Már abból tudta, mire számíthat tőlük, ahogy az ajtó csapódott, amilyen hangosan a tányér a mosogatóban landolt. Megtanulta, az, hogy él, az a felnőtteknek nem öröm, inkább teher. Egy újabb kötelesség a napi feladatlistán.
Az is hamar feltűnt neki, hogy senki sem figyel rá, ha örül, ha jól van, ha önmagát éli. Sőt, olyankor kifejezetten arra kérték, hogy maradjon már csendben, ne zavarja a fáradt felnőttek nyugalmát, idegeit, dolgait. Észrevette, hogy leginkább akkor tudatosul bennük, hogy ő is létezik: ha valamije fájt. Akkor megijedtek, kicsit lelassultak, körbevették, néha még meg is simogatták, kérdezték jobban van-e már. Olyankor megnyugodott: „Hát szeretnek mégis!” Rövid öröm volt ez.
Észrevették, ha sírva fakadt, ám ezt leginkább gúny és irónia kísérte: „Megint a hiszti!” Viszont kiemelt figyelmet kapott, ha valamit elrontott, rosszul teljesített, mulasztott, csalódást okozott. Büntették csenddel, szavakkal, nadrágszíjjal.
Aztán felnőtt és nem értette, miért boldogul olyan nehezen, noha eszes, szívós volt és tele tervekkel. De sosem érezte, hogy halad, hogy sikerülnek a dolgai, hogy él.
Aztán egyszer valaki megkérdezte tőle, hogy miért fontosak neki ezek a célok, miért akarja annyira elérni őket.
Ő pedig sorolta: több pénzt hoz, jobb életszínvonalat, lesz egy újabb végzettsége, amitől könnyebben tud munkahelyet váltani, elindíthatja a saját cégét, kertes házba költözhet, eljuthat minden kontinensre, izmos lesz és mindezt megkoronázandó, talán még meg is világosodhat…
Érdekes – felelte az a másik–, hogy a döntéseidben, céljaidban nem is tényező, hogy boldog légy.
Boldog?! – csattant fel értetlenkedve és megvetően. – Mi a franc egyáltalán az, hogy boldog? Miért akarnék én boldog lenni?
Ő meg csak szelíden azt kérdezte:
Miért ne akarhatnál boldog lenni? Azt tanultad, hogy a boldogtalanság, a fájdalom, a nehézség az érték. Hogy az kapcsol össze másokkal és önmagaddal is. De miért ne választhatnál új értékeket?
Mondd, mitől félsz, mi történik, ha boldoggá válsz?
