Tanulod a működésed, mintáid, kapcsolódásaid, a tested. Mozogsz, meditálsz, relaxálsz. Próbálod jobban csinálni.
És bántod magad, mert még mindig nem vagy jobban. Még mindig feszült, ingerült vagy folyamatosan, meg tompa, meg fáradt. Csinálod a légzőgyakorlataid és nem igazán változik semmi.
Sokszor hangzik el: „Mit tehetnék még, hogy jobban bírjam a gyűrődést a munkahelyemen? Mert még mindig tiszta stressz vagyok.”
Azaz elvárjuk magunktól, hogy nyugodtak maradjunk egy feszültségből működő hektikus környezetben.
Amikor tanítod magad egy magasabb minőségű életre, figyelsz-e arra, milyen az a tér, amiből beszívod a levegőt?
Az idegrendszered a környezetedből veszi fel az információt, az energiát a működéséhez.
És milyen a környezeted?
Azon túl, hogy elmeroggyant.
Javarészt
mesterséges.
Mesterséges terek, hangok, szagok, ritmusok, (műmosolyok).
Ezek zűrzavarában várod el magadtól, hogy harmóniában légy magaddal, a világgal és alábbhagyjon a szorongásod.
Az öngondoskodásnak része, hogy törődöm azzal, milyen térben mozgok a mindennapjaimban.
- Hogy az otthonom, autóm, parfümöm illatfelhőin túl magamba szívjam a friss levegő igaziságát, fedetlen valóságát is.
- Hogy a képernyő helyett rendszeresen megérintsek fákat, füveket, köveket is.
- Hogy betonfalak helyett természetes tájakat is megéljek magam körül.
- Hogy a lámpák fénye mellett napfény is érje az arcomat.
- Hogy a napi zajok helyett megengedjem a füleimnek, hogy megpihenjenek egy hegyoldal, erdő, tópart csendjében.
- Hogy ne mindig az utcák, tömegek, munkahelyek embertelen ritmusa rángassa a testem, a lelkem, hanem megengedjem, hogy a természet üteme visszaringasson egy lassúbb, ellazultabb állapotba.
A kiegyensúlyozott állapot NEM azt jelenti, hogy az idő nagy részében nyugodt vagyok.
Hanem azt, hogy nem akadnak be az érzelmeim, energiáim, mentális állapotaim. Nem „dugulok el”.
Áramlásban maradni viszont nagyon nehéz, ha folyamatosan mesterséges ingerek bombázzák az idegrendszerem.
Nem a te hibád, hogy a világ tébolyult és te rosszul viseled.
De felelősséged, hogy a hétköznapjaidban olyan terekből is töltekezz, melyek finoman táplálják, lágyan emelik a létezésed és nem csak kizsigerelik azt.
