„Annyira jó és felszabadító, hogy te is ilyen sok vagy! Imádom.” – mondta nekem valaki és pár percre leállt a működésem. Még soha életemben nem akadt ugyanis ember, aki ezt elismerésként kommunikálta volna felém, márpedig itt most ez történt. Kritikaként, elítélésként sokszor megkaptam, ahogyan valószínűleg neked is bőven volt már ebben részed.
Végiggondoltam, hogy eddigi életem során milyen kontextusokban ítélte meg úgy a másik, hogy túl sok vagyok. Azt találtam, hogy ezek mind-mind olyan helyzetekben történtek, amikor a következő megéléseim, állapotaim voltak:
- Az inspiráció és a kreativitás intenzív pillanatai
- Számomra fontos tapasztalásom, felismerésem, gondolatom támadt
- Mély, sebezhető érzéseket mutattam meg magamból
- Magas volt az energiaszintem, átjárt a felszabadultság, a vadság, az öröm, a nevetés
- Kimondtam valamit, ami kényelmetlen, nehéz, kínos
- Valamiben sikert értem el
Vagyis megzavartam a másik nyugalmát, kényelmét, energiaszintjét, értékrendjét, önbecsülését.
KÉRDÉS, HOGY MIHEZ, KIHEZ KÉPEST VAGYUNK A MÁSIKNAK TÚL SOK?
Valószínűleg ahhoz képest, amit ő épp be- és elfogadni, kezelni képes.
Mi lenne a fair kommunikáció?
Valahogy így nézhetne ki: „Amit én el tudok viselni, be tudok fogadni, kezelni, amit én érezni, átélni tudok, ahhoz képest túl sok nekem, amit te most magadból mutatsz.”
Ehelyett általában a következő történik: „Leszel szíves elszégyellni magad, átgondolni saját érzéseidet, viselkedésedet és visszavenni. Mert az úgy szerethetőbb, elfogadhatóbb, befogadhatóbb, kevésbé irritáló, kellemetlen, idegesítő, bosszantó, kényelmetlen, ellenszenves.” (Aki épp kamasz, valószínűleg még inkább érzi, miről beszélek.) Én is tudtam, mivel jár, ha nem a jó kislányt játszom, úgyhogy elég hamar nem kellett már semmit se mondani, magamtól is mélyen szégyelltem magam minden TÚLzásért.
A LÉTEZÉSÜNKKEL, és ahogy a világ előtt kibontakozunk, elkerülhetetlen, hogy mások tyúkszemére lépjünk, és hamar megtanuljuk a leckét: ha nem akarunk magunkra maradni, meg kell szűnnünk zavaró tényezőnek lenni. Azaz legyél kevés, mert az szimpatikus, kellemes és a másikat sem szembesíti azzal, hogy élete milyen aspektusaiban vannak masszív vakfoltok, elhazudott fájdalmak, tagadások.
ÉS LEGYÜNK KORREKTEK: te, akire rásütötték, hogy túl sok vagy, te magad is nem kevés embert éreztél már túl soknak. A másik számodra is volt már túl hangos, túl jókedvű, túl nyers, túl színes, túl sikeres, túl drámai, túl magabiztos, túl gátlástalan, túl gazdag, túl szószátyár, túl racionalista, túl ezoterikus, túl érzéketlen, túl dühös, túl depis, túl vibráló. Vajon a másik a maga túlságosságával midre taposott rá? Miből volt benned ott és akkor túl kevés, amit a túl sok piszkált meg?
BAJ-E, HA A MÁSIK NEKEM TÚL SOK? Dehogy. Csak légy korrekt és transzparens és vállald fel: „Most ennyit bírok befogadni, ami ezen túl megy, arra nem vagyok nyitott.” Az viszont már a másikra áttolás, ha azért, ami nekem nem fér bele, nem vállalom a felelősséget és a másikat szégyenítem meg egy lesajnáló, megróvó pillantással, megjegyzéssel: „Nem látod, hogy túl sok vagy? Vegyél vissza, itt senki sem viselkedik így.”
MINDANNYIUNK ÉLETÉT VÉGIGKÍSÉRI A „NEM VAGYOK ELÉG” – ÉRZÉS, azaz folyton kevésnek érezzük magunkat, ezt fejeli meg a társadalom azzal, hogy ezt még erénynek, szerénységnek is tekinti. Egyszer túl kevés vagy, aztán ahogy bújnál ki a csigaházadból, máris túl sok. Ám mégiscsak a túl sok-állapot megélése, felvállalása billent el végül egy olyan szabad belső létezés felé, ahol már nincsenek olyan előjelek, hogy túl kevés, vagy túl sok, csak önmagunk teljes spektrumának beélése és elfogadása.
Senki sem lehet addig ELÉG(edett), amíg a (túl) kevésből át nem billen a (túl) sokba. A kiegyenlítődési, harmonizálási folyamatból nem lehet kispórolni az ellentétes irányú megéléseket. Igen, lesznek, akik ezt nem tűrik majd el tőled, meg olyanok is, akik képesek lesznek veled örülni és teljesedni. Te döntöd el, melyik csapatra figyelsz ebben a folyamatban.
VAJON KI MERNÉD-E PRÓBÁLNI, hogy mindenben és mindenhol, ahol eddig (túl) kevés voltál, elkezdesz (túl) sok lenni?
Jó eséllyel ezek lesznek életed leginspiráltabb, legkreatívabb, legenergikusabb pillanatai, amelyek kihoznak végre a zsibbadt megfelelősdiből.
