Könnyen a külvilág kezébe kerülhet az önértékelésed: ha tetszik másoknak, amit csinálsz, akkor értékes vagy. A külső visszajelzés észrevétlenül válik belső mércévé, az önmarcangolás és a következő mások elé kiállás legnagyobb görcsévé.
Odaláncoljuk magunkat ahhoz a tévképzethez, hogy nem történik itt az égvilágon semmise.
Az érzelmi, mentális és testi tompaságba beleragadni: élni, örülni és kapcsolódni vágyó lényünk totális kivéreztetése.
Ha következetesen leírod, annak lesz egy olyan mellékhatása, hogy idővel képes leszel alakítani a hétköznapok agyonstrapáltságán.
A lámpalázas ember azt látja, hogy ezek szerint elég két mély levegővétel és minden félelem elpárolog. Kivéve az ő félelme. Mert megitta a pohár vizet, vett két mély levegőt, de a dolgok semmit sem változtak. Tehát vele tényleg valami komoly baj van, mert ezek szerint ezek másoknál beválnak, csak az ő idegrendszere immunis a vízre meg az oxigénre.
A lámpalázat, a mások elé kiállás okozta izgulást, stresszelést nem növi ki az ember.
A valódi változáshoz egyetlen és közvetlen eszköz van…
Az önismereti folyamataimban sosem a felszínt kaparásztam, de azért 2024 merülési foka és sebessége meglepett rendesen…
Egész addigi életében mélyen félt attól, hogy mi van, ha a másik nem is szereti őt, ha kiderül, hogy az, ami ő, az a másiknak kevés, vagy épp túl sok. Ám itt most hirtelen kristálytisztán érezte, hogy van valami, amitől MINDEN EMBER még sokkal jobban retteg.
Neked vannak különleges életterek a mindennapjaidban? Olyan hely, amire különösen odafigyelsz, ahol valami számodra fontos jelentéssel bíró tevékenységet csinálsz és épp ezért megtiszteled a teret és magadat is azzal, hogy nagy becsben és tisztán tartod ezt a helyet.
Amíg azt várod, hogy eltűnnek majd a nehézségek, mert Te foglalkozol magaddal, még nem értetted meg a valódi önismeret esszenciáját…