Az EMBER egy idő után belefárad…
Aki megunta, hogy az élete nagyrészt a kibírásról és az elfojtásról szól, annak fel kell kerülnie saját radarjára. Annak láthatóvá kell tennie saját belső világát önmaga előtt.
Aki megunta, hogy az élete nagyrészt a kibírásról és az elfojtásról szól, annak fel kell kerülnie saját radarjára. Annak láthatóvá kell tennie saját belső világát önmaga előtt.
Végül nem az adrenalindús káprázatok mentik meg az ember lelkét.
Tanítom a rezilienciát coaching folyamatokban, kurzusokon, de semmi sem fogható ahhoz, amire egy 2-3 órás vonatút tanít…
Amikor vasárnap este megállapítod, hogy nem vagy boldog, tulajdonképpen igazad van. Csak épp nem biztos, hogy jól közelíted meg a boldogság természetét.
Az apátia, a közöny, az érzéketlenség és a kishitűség ellentéte.
Megszületésünk pillanatától tanítják, tanuljuk, hogyan kell
valamilyennek látszani.
A 16. századig egy embert egész élete alatt ért annyi hatás, inger, mint amennyi téged egyetlen nap alatt. Mátyás királyt nap végére valószínűleg minimum idegösszeomlással vinné el a mentő, ha hirtelen átélné azt, amit te egy átlagos hétfőn.
Az idő nem egy vagyontágy, hanem egy fizetőeszköz.
Minél masszívabb kerítéssel próbáljuk magunk köré zárni az állandóságot, annál elemibb erővel fog megrémíteni és megrendíteni az újdonság, a más, az ismeretlen.
Még csukva a szemem, amikor odalép hozzám. Megszólít. Rutinos.