Egész addigi életében mélyen félt attól, hogy mi van, ha a másik nem is szereti őt, ha kiderül, hogy az, ami ő, az a másiknak kevés, vagy épp túl sok. Ám itt most hirtelen kristálytisztán érezte, hogy van valami, amitől MINDEN EMBER még sokkal jobban retteg.
Neked vannak különleges életterek a mindennapjaidban? Olyan hely, amire különösen odafigyelsz, ahol valami számodra fontos jelentéssel bíró tevékenységet csinálsz és épp ezért megtiszteled a teret és magadat is azzal, hogy nagy becsben és tisztán tartod ezt a helyet.
Amíg azt várod, hogy eltűnnek majd a nehézségek, mert Te foglalkozol magaddal, még nem értetted meg a valódi önismeret esszenciáját…
„Ismerem, átlátom a működésem, a múltam, a mintáim, a traumáim és nem félek beszélni róla.”
A legtöbben azt hiszik, hogy ez az önismeret. Olyan tévedés ez, ami megkéri az árát.
Amikor valaki eljön hozzám és elmondja a nehézségeit, feltérképezzük a helyzet mélyén megbúvó kimondatlanságokat, vakfoltokat. Ezekből a felismerésekből, rálátásokból sokszor … Olvass tovább
Ha azt érzed, hogy folyton egy téma, motívum, érzés, gondolat, megélés körül forog az életed, akkor valószínűleg olyan meggyőződésekbe ragadtál, amelyek régmúlt (de fel nem dolgozott) fájdalmakból táplálkoznak, automatikusan végzik a dolgukat és azt hipnotizálják, hogy neked nem jár a boldogság és hiábavaló minden erőfeszítés.
Aki befejezett emberként éli az életét, soha nem önszántából választja ezt az utat és nem is boldog rajta.
Senki sem lehet addig ELÉG(edett), amíg a (túl) kevésből át nem billen a (túl) sokba. A kiegyenlítődési, harmonizálási folyamatból nem lehet kispórolni az ellentétes irányú megéléseket. Igen, lesznek, akik ezt nem tűrik majd el tőled, meg olyanok is, akik képesek lesznek veled örülni és teljesedni.
És hömpölyögni kezd a sok megemésztetlen gondolat, érzés. Ha elég nagy zajt csapok magam körül, akkor szinte fel se tűnnek, na de ilyenkor, az egyedül-lét pillanatai mint a legdurvább horrorfilm.
Olyan korszakban élünk, amelyben minden módszer, technika, szakember egy kattintással elérhető. És mégis, a többség sz@rul van. És nem is kicsit. Mi lehet ennek az oka?