2026-ra
Engedd magad mozdulni ott, ahol eddig be voltál fagyva.
Engedd magad mozdulni ott, ahol eddig be voltál fagyva.
Idén valószínűleg kifordultak a szögeid a falból: eltűnt sok kapaszkodód, biztosnak vélt viszonyítási pontod, elképzelésed, lett valaki fontosból idegen, lett valami fontosból hamu, és megkérdőjeleződött, az vagy-e tényleg, akit eddig éltél?
A legnagyobb ajándék a másiknak, amikor úgy szeretem, amitől ő valóban szeretve érzi magát. Nem úgy, ahogy az nekem kényelmes, könnyű, vagy a saját szeretet-elképzeléseim rutinja.
Mi emberek, elképesztő profik vagyunk távollétben.
És mindenkinek nyomos oka van rá. Mert bántottak, becsaptak, magunkra hagytak, manipuláltak.
Vannak ilyen villanásnyi időre szóló találkozások, amelyek jelenlét, energia, varázslat és fény összesűrűsödése, megengedés és elengedés rövid, de örökre nyomot hagyó tánca.
Mert megérzed, hogy amikor folyamatosan veszítesz és elveszítesz, és végül nem marad más, csak elengedni még az utolsó utáni utolsót is, akkor egyszer csak valami téged nem enged el. Megfogja a kezed, szelíden felajánlja, hogy szabadon elmehetsz.
Hatásukra folyamatosan védekező (elkerülő), támadó vagy befagyott életet fogunk élni.
Még nem érzem a fájdalmat, még nem tudom, fel tudok-e kelni, még nem tudom, mekkorát estem. Még nem akarom tudni. Még hadd legyek így kicsit.
Nem tudom, mondok-e bármi újat, de az Életet nem igazán érdekli, hogy Te mit akarsz. Azt hozza, amire szükséged van. Aminek ideje van.
Megérkezése Annak, „aminek” semmi értelme. Mert nincs ott, aki ért, mert nincs ott, aki elme.