AMIRE FIGYELEK: ODA ÁRAMOLTATOM AZ ERŐMET.
Te, saját életed főszereplőjeként mire figyelsz? Hova áramoltatod az erődet?
Te, saját életed főszereplőjeként mire figyelsz? Hova áramoltatod az erődet?
“Azt hiszem, nem vagyok képes végigcsinálni, amit kitaláltam magamnak. Szeretném elengedni ezt az egészet és feladni. Annyira nehéz!”
Felnőtt és nem értette, miért boldogul olyan nehezen, noha eszes, szívós volt és tele tervekkel. De sosem érezte, hogy halad, hogy sikerülnek a dolgai, hogy él.
Saját magamra és életemre rálátásom: részrehajló. Tisztán nem látó. Kitakart a kilátási tér és irány: holttérben tartózkodunk.
A stresszhelyzeteket általában meg sem éljük. Csak elszenvedjük. A negatív ingerek csupán végigzúdulnak rajtunk, azonnal kicsapódnak, és a feldolgozás soha meg sem történik.
Emberlétünk egyik bizarr sajátossága: ezerszer jobban féljük a változás nyomán formálódó jövőt, mint azt, hogy mihez vezet a változás hiánya. Pedig utóbbit pontosan tudjuk és fájjuk nap mint nap.
1. HONNAN JÖTTEM?
2. HOL TARTOK MOST?
3. MERRE HALADOK?
Attól még, hogy valamelyik területtel nem foglalkozom, az velem marad, épp csak
e l r e n d e z e t l e n ü l.
Ervin megmutatja, hogyan tartsuk távol magunktól embertársainkat proaktívan.
„Halljátok, múltkor voltam egy koncerten, és mellettem egy nő végigvideózta az ö.s.s.z.e.s. számot? Mondom, ez most komoly???…”
Figyelj, az a helyzet, hogy teljesen kikészít, hogy nem igazán vannak válaszaim a kérdéseidre. Megszoktam, hogy én figyelek másokra. Te itt most rám figyelsz, és ez egyelőre arra elég, hogy rájöjjek, én viszont nem tudok magamra. Azt sem tudom, mire kéne figyelnem magamon belül.