ALÁZAT
Nem tudom, mondok-e bármi újat, de az Életet nem igazán érdekli, hogy Te mit akarsz. Azt hozza, amire szükséged van. Aminek ideje van.
Nem tudom, mondok-e bármi újat, de az Életet nem igazán érdekli, hogy Te mit akarsz. Azt hozza, amire szükséged van. Aminek ideje van.
Megérkezése Annak, „aminek” semmi értelme. Mert nincs ott, aki ért, mert nincs ott, aki elme.
Tudod-e vágyni azt, ami már most is a Tiéd?
Micsoda bátorság és életvágy kell ahhoz, hogy felvállaljuk azt az egyet a (két)(száz)(negyven)kettőből és azt mondjuk: az elkövetkező időszakban ezen egy köré fogom rendezni magamat, a szándékaimat, az energiáimat, a tetteimet.
A visszavadulás a mesterséges fényekben és unalomban fuldokló én visszatáncolása eleven lelkünk karjai közé.
Már csak ebben hiszek.
Amíg a gyász birodalmában vagy vendég, addig mindösszesen annyit tehetsz, hogy feladod a küzdést és hagyod, hogy végre egyszer az életben átmosódj a sötétség ezer árnyalatával.
Önmagunk kivéreztetése, cserbenhagyása, elmaszkolása, sértettségünk, fájdalmaink fenntartása valójában felfoghatatlan mértékű energiabefektetést és önpusztítást jelent!
Könnyen a külvilág kezébe kerülhet az önértékelésed: ha tetszik másoknak, amit csinálsz, akkor értékes vagy. A külső visszajelzés észrevétlenül válik belső mércévé, az önmarcangolás és a következő mások elé kiállás legnagyobb görcsévé.
Odaláncoljuk magunkat ahhoz a tévképzethez, hogy nem történik itt az égvilágon semmise.
Az érzelmi, mentális és testi tompaságba beleragadni: élni, örülni és kapcsolódni vágyó lényünk totális kivéreztetése.